WDW 2010

ricsi, 2010, június 8 - 19:30

Csoport :

DOC - Desmo Owners Club

Beszámoló az MDK WDW kalandjairól.

1.nap

Utazásunk a csomagok és a motorok bepakolásával kezdődött. Bódi Dezső felajánlott egy tartalék motort, ami mellé az én vadállatom került. A motorokat körbepakoltuk csomagokkal, majd a határig motorozni lusta Stafford Monsterét is besuvasztottuk.

Nagy hévvel (és meglepően időben) el is indultunk, azonban 20 km után furcsa zaj kezdett felszűrődni a motortérből. Kezdeti próbálkozásaink, miszerint is felhangosítjuk a zenét nem oldották meg a problémát, ezért a 33. km-nél levő ÖMV kúton be is iktattuk az első megállót. Staff megvizsgálta a gépjárművet, és szakszerűen megállapította, hogy „leszakadt az alja, bazdmeg”. És tényleg, a motortakaró műanyag baszt vonszoltuk 130-al bátran. Uccu neki szerviz, befeküdtünk a kocsi alá, és lecsavaroztuk, majd folytattuk az utat.

Kis késéssel megérkeztünk a pincei benzinkútra, ahol a csapat várt már ránk. Staff is visszaváltott a paripára, és kineveztük sünit a csoport vezetőjének (ennek később komoly jelentősége lesz). A motorok fogyasztását megszakértve 130 km-ben maximalizáltuk a távolságot. El is indult a csapat, szépen fogytak a kilométerek. Pontosan a 130. km megtétele után feltűnt a benzinkút, azonban süni bátran húzta tovább. A 150. km után a csapat nagy része kezdett izzadni, a 170.-nél pedig már azon gondolkoztunk,hogy fogjuk a nálam levő 9 liternyi mentőbenzint elosztani 19 motor között. Egytől egyig mindenkinek már égett az üzemenyagvisszajelzője, amikor a 186. km megtétele után végre feltűnt egy kút. Süni azonnal a kihajtóra kanyarodott, amikor is két gyenge horkanással elfogyott a benzinje. Az első arra jövőt elkapta, és az utolsó pár méteren bár vontatva, de bejutott a kútra.

Az út további része izgalommentesen telt, pár órán belül megérkeztünk Trieszt melletti szállásunkra. Azaz megérkezett a kisbusz, és csodálkoztunk, hogy leelőztük a motorosokat. Türelmesen vártuk őket a főút mellett, és egyszer csak azt látjuk, hogy süni nyélen elszáguld mellettünk. A többiek észrevettek minket, Norbi elment sünt üldözni, addig pedig elmesélték a késés okát: az autópályáról letérve tökéletes kanyarokat találtak, amik a maradék biztosítékot is kicsapták a csoportvezetőnél, és nemlátnemhall üzemmódba kapcsolva elfelejtette lekanyarodni. Nagy nehezen odaértek a kisvárosba, ahol is sününk persze továbbhajtott. 10 perc múlva érkezett meg, nagy vigyorral: „Lemeszeltek a carabinerik” „Hablatyoltak olaszul, mondtam nekik English! Erre röhögtek, és mondták slow, slow. Én megsimogattam a tankot, és csak ennyit mondtam nekik: its a Ducati, its a fast bike. Nagy röhögés, és mondták tiplizzek”
A szállás elfoglalása után vacsorakeresésbe kezdtünk, lesétáltunk a tengerpartra, ott tuti lesz valami jó kis halétterem. A kikötőben összetalálkoztunk Viktorékkal, akik már egy ideje a tengerben fürödtek. Két étterem is volt a parton, az egyik alapból zárva, a másikban „sorry no food” mondattal hűtötték le a lelkesedésünket.

Kénytelenek voltunk visszaballagni a főút melletti étterembe, ahol helyet foglaltunk a csendes teraszon. Csendes volt mindaddig, amíg kb. 150 8-12 év közötti gyerek és a tanitónénik be nem özönlöttek – utána a mellettünk ülő szavát sem értettük.
Este partyhangulatba került a társaság, és jött a nagy ötlet: mindenki beáll hátra a buszba, én meg elszállítom magunkat a buliba. Nagy nehezen kiálltunk a parkolóból, amikor is szólt a recepciós, hogy minden autóst megállítanak útközben, eléggé nagy bukta lenne. Páran még megpróbálkoztak taxit hívni, de a kisvárosban mintha ciánoztak volna. Maradt a hotelban iszogatás, majd csendespihenővel készülés a reggeli indulásra.

2.nap

8 után készen állt a csapat az indulásra, és újra süni állt a csapat élére. Ez újfent galibát okozott, mivel az autópályán egyetlenegy lejáró volt, ami Milano helyett Bologna felé vezette volna a csapatot. Sajnos pont a lejárónál sününk első kereke egy fiat seggében volt, és vad indexeléssel próbálta jobb belátásra bírni az olasz polgártársat. Staff, miután látta, hogy elhagyták a lejárót, nyélen utánaeredt. Süni belenézett a tükörbe, és örömmel konstatálta, hogy végre egy kis verseny. 10 percbe tellett utolérni, és jelezni, hogy nem racsing van, hanem lekanyarodás. Ez a kis közjáték kb. 40 percet dobott az őszidőn, és a többi tökölődős megállással együtt 3-ra sikerült csak Misanoba érnünk. Elfoglaltuk a szállást, és indultunk is a pályára.Jó olasz módon semmi nem volt kitáblázva, pár percnyi tekergés után a dél-belga klub tagjai vezettek ki minket a helyszínre. Staffnak és nekem az elnöki karszalagokat is át kellett (volna) vennünk, természetesen nem voltak félretéve a jegypénztárban. Kis telefonálgatás után megkaptuk a belépőket, és mi is csatlakozhattunk a többiekhez, immár a WDW területén.
A be és kiléptetés teljesen elektronikus volt, a motoron és a kezünkön levő belépőket is ellenőrizték – meglepő gyorsasággal, 1-2 percnél többet nem kellett várni.

Belépés után elénk tárult a misanoi pálya előtti betonozott tér, ahol a rendezvény kapott helyet. Elszórva helyezkedtek el a Ducati és egyéb partnerek sátrai, köztük pedig parkoltak a motorok. Az első napon még emberi léptékkel felfogható volt ezek száma, szombatra azonban minden elképzelhető területen álltak a látogatók motorjai. Az idő rövidsége miatt csak kutyafuttában jártuk körbe a területet, a lelátóról ránéztünk az SBK csapat tesztjére, majd indultunk vissza a szállodához, hiszen 8órától motoros felvonulás indult Misano főteréről Rimini egyik parti szórakozóhelyére. A felvonulás után beült a brigád egy étterembe, ahol elkezdhettük az olasz konyha remekeinek tesztelését. Első estére a különféle rákok jutottak, valamint néminemű folyékony nedű is. Tudniillik az olaszoknál eléggé engedékeny a rendszer, 0.5 ezrelékig lehet italozni, amit kis hazánk fiai ki is használtak. Szerencsére mindenki hazaért épségben.

3. nap

A pénteki napon pár lelkes résztvevő motorozni indult az olasz kanyarokat felfedezni. Mi stafforddal végigültünk egy halál unalmas president meetinget, majd egy óra körül megcsörrent a telefonom. A vonal végén Balázs volt: „ricsikém, érdeklődj utána, hol van xy faluhoz közel ducati szerviz, mert lerobban a 848…” Egy elfelejtett gyári visszahívás miatt a 848 feszültségszabályozója bemondta az unalmast. A fiúk próbálták a 40 fokban az út szélén megszerelni (egy ház előtt szereltek, a tulajdonos azonnal kijött, és felajánlotta a garázsát és szerszámait a vadidegen külföldieknek!), de nem jártak sikerrel. Persze délután az olaszoknál szieszta van, ezért 3-ig várni kellett a szerviz nyitásáig. Egy újonnan vett akksival eljutottak a 30-re levő kereskedésbe, ahol már kikészítve várta őket az alkatrész. A WDW-n az importőrök főnökét sikerült –véletlen- leszólítanom, ő azonnal hívta az embert, és mindent elmondott neki. Az alkatrészt ingyen megkapta (garancia), csak a munkadíjat kellett kifizetnie. Az olaszok nem szaroznak meg garasoskodnak, egy pillanatra nem merült fel, hogy nem gyári hiba lenne. Este 7-re vissza is értek, kimerülve, pár kilométert motorozva.
Délután volt a rezervált pályázásunk, amin 4 lelkes tagunk vett részt. A körözés kicsit rövid lett, 10 percet kaptak összesen a pályán. A menet után süni vezetésével beálltak a Marlboro sátor elé, ahol melléjük álltak a hostessek. Az arra járók csak azt látták, hogy 4 motoros meg 4 hostess ott pózol = tuti valami celebek. Perc sem telt bele, és máris 20-30 ember fotózta őket.

Az itthon maradtak beültek egy kis vacsorára, ahova hamarosan csatlakozott dino és kecso is. Kecso 2 üveg pezsgővel vendégelte meg a társaságot, ami után 1 óra tájban hazaindultunk (páran motorokkal). Béla 1098-a előszeretettel dobál lángokat, és ezt bemutatandó a szálloda zsákutcájában egy kis demót tartott. Balázs a napközbeni szerelést megbosszulandó beszállt a koncertbe, és egy gyenge 10 perces 120 decibeles koncsertót tartottak. Ezt a szomszéd szállodából kiözönlő panaszosok serege zárta, akik teljesen felháborodva követelték a nyugodalmas jó éjszakát. Gyorsan el is pucoltunk, mint akik nem is voltak ott.

4. nap

Szombat reggel korán keltünk, az outlet-be szerettünk volna bejutni a nyitáskor. Tudniillik olyan fantasztikusan jó árakon kínáltak ruhákat, hogy nyitáskor már több száz ember állt sorban, és 1 óra alatt lefosztották a teljes árukészletet. Példának okáért egy protektoros bőrkabát 200€-ba, egy kétrészes ducati pályaruha 345€-ba került. Ezért 9 előtt már a sorban álltunk, hogy bejussunk a WDW területére, és a fél 10-es outlet nyitásra bejussunk. Sikerült is, jó magyar módra 9:05-kor már az ajtó előtt állnunk, természetesen elsőként. Fél tízkor beözönlöttünk, és mindenki pakolta, amit látott. Pár percen belül csörög a telefon, hogy azonnal menjünk haza, mert kint van a rendőrség, már a kisbusz elszállíttatását tervezik. Rohanás haza, ahol –mint kiderült- már egy órája alkudoztak a srácok a kékekkel. Érkezéskor rögtön kiszúrták süni nem éppen road legal sisakját, de ezen már csak röhögtek.

A legfőbb gond az volt, hogy elloptak egy 9-est a közelből, és gyanús volt a rend éber őreinek, hogy nem találják a busz kulcsát. Persze nem találták, mivel a zsebemben volt. Ahogy kinyitottam az ajtót, láttam a szemükben a szikrát, „na, megvagytok gecik”. Rögtön rámentek a cseremotorra, „this is a 999?”. Mondom nem, ez egy sporttouring. Szegények lelombozódtak, megköszönték a segítséget, és barátságosan jelezték, hogy ha elállunk a busszal, akkor nem lesz 4 ezer eurós büntetés. Mondom mi a picsa? Kiderült, hogy úgy indítottak reggel, hogy 4 ezer kredit a büntetés, mert a szomszédok feljelentettek minket az esti koncert miatt, valamint hogy az ő szállodájuk előtt parkolunk. Az ellopott 9-es csak hab volt a tortán. Mire mi visszaértünk, már teljesen baráti volt a hangulat, később megtudtuk, hogy korábban elég szigorúan lóbálták a gumibotot. Az izgalom lezárása egy-egy közös fotó a csajokkal, „no facebook” mondással. Sejthetitek, hol vannak a képek.

A nap többi részében a WDW kimaradt izgalmait próbáltuk felfedezni. Reggel befutott Massi is, akivel fél óra múlva már bent találkoztunk, nyakában nagy VIP cetlivel. Ezzel ő bárhova be tudott hatolni, amit gátlástalanul ki is használt. Először a hospitality kamionba Hagához, majd az SBK boxba Fabriziohoz és Troyhoz. Sajna Stoner arra sem vette a fáradtságot, hogy megforduljon, és kiintsen a kiabáló rajongóknak, ezért tőle semmi szuvenírünk. Az SBK pilótákat a 3 napban el-el lehetett kapni, aki nagyon akarta, szerezhetett aláírást.

Az Öhlins sátorban ingyenesen átnézték a motorjainkat, a két szerelő kb. 3-4 kormánylenyomásból vágta, hogy mit is kell állítani. Laci 1098S-én pl. majdnem minden lehetséges értéket átállítottak, de mindenkinek volt egy-egy hasznos tanácsuk.
Este a Ducati Magyarország megvendégelte az egész csapatot egy finom vacsorára, majd hazafele páran vérmes gokart csatába keveredtek a helyi lizilaza csávókkal.

5. nap

Reggel korán hazaindultunk, hiszen egy menetben terveztük az utat. Folyamatos jó tempót mentünk, csak a tankolások miatt álltunk meg. Az egyik benzinkúton felragasztható betűket találtam a pult mögött, és máris megszületett fejemben az ördögi terv. 1.2 €-ért megvásároltam a G, S, X, R betűket, és a következő kútnál különleges nindzsatudásomat használva felragasztottam őket Viktor 749-ére. Sajna a betűk feketék voltak, így nem mutattak olyan jól a dark motoron. Még sajnálatosabb, hogy Viktor elégé felfokozott hangulatban volt a hosszú utazás miatt, ezért a nagy röhögés helyett a „miafaszomez? azonnal szedd le, szarul jársz ha megmarad a helye” reakcióval fogadott. Kár, hogy nem kaptam GSXR matricát, kéket pirosat színeset. Az mutatott volna csak igazán jól.

Jlubljana előtt pár km-el csörög a telefon, a géesixeres Viktor jelzi, hogy elszakadt a lánca a nagy nyelezés közben. Megállás a leállósávban, jól láthatósági mellény és elakadásjelző, és természetesen a 20 motor libasorban. A Dezső által felajánlott csere ST4s most jól jött, kicseréltük a motorokat, és Vikiviktor már mehetett is tovább. Staff bedobta a motorját hátra, mert én Balázzsal lekapcsolódtam Ljubljanában a csapatról, és megtekintettük a Szlovénia-Magyarország kézilabda meccset.
A későbbi telefonokból kiderült, hogy mindenki hazaért épségben. Ezúton szeretném megköszönni minden résztvevőnek, hogy eljöttek velünk, és remélem jól érezték magukat. A szervezésbeli hiányosságokért elnézést, első túrához képest szerintem jó volt.