Sigabi futam 2011.09.03.

Sigabi futam 2011.09.03.

Túrabeszámoló

Reggel 9:50-re értem ki a Hősök terére. Alig vettem le a sisakot, már érkezett is CuroeSportivo a barátnőjével. Kb 5 perc után hallottunk valami hangot. Na mondom ez Lukylac gépe. De nem érkezett meg. Aztán megint egy hang, és megint nem érkezett senki. Átbaktattam a tér túloldalára, és meglepődtem a tömegen, akik ott álltak. Robi és a lánya a Hayabusával, Lukylac, Ricsi, Stafford, Mihalyzotya, és még valaki aki nem jut eszembe, de ő Staffordal együtt csak az indulásra jött ki. (Ezúton is elnézést a rövid memóriámért, hogy nem jegyeztem meg a nevét.) Hát igen a rutinosabja az árnyékba állt. 10:15-ig vártuk a GSX1400-as haverom, de valamiért ő nem tartott velünk, pedig tutira ígérte.
Az út nagyjából eseménytelen volt Balassagyarmatig. Lukylac Dunakeszinél elköszönt tőlünk. Vác után a 2A-n közvetlenül azután, hogy kint van az autóút vége tábla, egy kétlovas konflissal száguldott két csikósruhába öltözött félnótás. Gondoljatok bele. Tekerünk 130-al egy autópályán, erre egyszer csak előttünk terem egy lovaskocsi. A romhányi elágazás után észrevettük, hogy lemaradt Mihalyzotya és Ricsi. Félreálltunk és bevártuk őket. Később Bala
on a benzinkúton derült ki, hogy Ricsit megcsípte egy darázs. Ráakadt, aztán amikor elkezdte piszkálni, akkor meg is csípte a nyakát. Balassagyarmaton Ricsi kérésére megálltunk, hogy tankolhasson. Éppen valami rendezvény volt, ami miatt elterelték a forgalmat, ennek ellenére Endrúzzal és a BMW-s barátjával sikeresen megtaláltuk egymást szügyi elágazás után. Épp leparkoltunk amikor remek időzítéssel befutottak.
Indulás után az első körforgalomnál egy darázs nekicsapódott az állvédőnek, onnan besodródott az 1 cm-re nyitva hagyott plexi és a sisaknapszemüveg közé, ahonnan bemászott a szemem elé. Nem kis pánikkal álltam meg. Fék, állrész felhajt, napszemüveg feltol, sisak le. A vicces az, hogy nem láttam elrepülni. Olyan volt, mintha a napszemüveggel együtt a darázs a sisak belsejébe jutott volna. Rövid rázogatás után folytattuk utunkat, de végig fostam, hogy valahol ott lesz a jómadár és lemászik majd a sisak szellőzőjén, és varrógép módjára elbánik a fejemmel.
Tempósan haladtunk Szügy-Mohora-Cserhátsurány útvonalon. Az út jó minőségű, dimbes-dombos kanyargós. A falvakban viszont nagyon rossz az út. Gondolom azok a részek ócskák, melyek önkormányzati kezelésben vannak. Herencsény után jött az „őzes” erdei szerpentin. Jó minőségű út. Alagútszerűen az útra hajló erdő. Gyönyörű. Kiemelném a Bokri elágazás utáni bukkanót, amin akár repülni is lehetne, ha nem rögtön egy 90 fokos jobbos S kanyar jönne a bukkanó alján. Aztán leereszkedtünk (véleményem szerint) Magyarország legszebb falujába, Cserhátszentivánba. Aki látta a Mázli című filmet, az talán ismeri valamelyest, mert a film 90%-át ott forgatták. Cserhátszentiván és Alsótold között kátyúmentes, de elég rázós az út. Alsótoldtól a Pásztói elágazásig pedig itt-ott nyomvályús hegy-erdei szerpentin vezet.
Pásztó előtt jött szembe Sigabi. 12:40 körül a benzinkútnál pihenés, tankolás, aztán begurultunk ebédelni Pásztóra a mediterrán hangulatú Royal Büfébe. Gyros, szendvicsek, pizza stb. Mindenkinek merem ajánlani.
Pásztótól Sigabi vette át a vezetést. Innen szinte végig gyönyörű, természeti szépségekben bővelkedő utunk volt. Észak felé indultunk, és a 21-esről leágaztunk Sámsonháza felé. Ez a kis kitérő gyönyörű, dimbes-dombos kanyargós, néhol látványos sziklák. Nagyon szép kis kitérő volt. Sokkal izgalmasabb, mint a 21-esen menni. Végül visszatértünk a 21-esre és átmentünk Salgótarjánon. A város északi végén különös hangulat lett úrrá rajtam. Mintha nem is Magyarországon lettünk volna. Furcsa lepusztult házak, kihalt gyártelepek a hegyek közt óriási kéményekkel. Furcsa volt. Zagyvaróna után viszont elkezdődött a Sigabi Halálfutam. Vad kergetőzésbe kezdtünk egy eszméletlen szerpentinen. Hihetetlen jó volt. Elképesztő hegyek-völgyek, erdőalagút, hajtűkanyarok. Keményen kellett koncentráljak, hogy Sigabi 600-asának a nyomában tudjak maradni. Közben szembe jött Szdavidson szaktárs is a lányával, és csatlakozott a túrához. Kisvártatva azt láttam, hogy a többiek lemaradtak, csak Ricsi és Sigabi ment előttem. Akkor csörgött a telefon. Azt hittem bajba került valaki, és megálltam. Persze csak a határ szélén érkezett a hálózatváltásról 2 sms. A többiek meg jól elhúztak mellettem.
Cereden megálltunk lihegni, amikor elhúzott mellettünk egy fekete monster. A srác lassított, intett, aztán továbbállt. Amikor elindultunk, akkor vettük észre, hogy 100 m-el arrébb a kocsmánál parkolt le. Úgy látszik büdösek voltunk neki. Ezúton üzenem neki, hogy igazán odajöhetett volna. Szívesen bemutatkoztunk volna neki.
Cered után újabb hegyi hajsza Pétervásáráig. Hát elképesztő jó volt. Csak egy rövidebb szakaszon volt rázós az út. (Már meg nem mondom merrefelé.) Volt látnivaló bőven. A teljesség igénye nélkül. Istenmezeje környékén gyönyörű sziklák, hegy tetején legelő több ezer liba.
Pétervásárán benzinkút, ahol felajánlottunk Ricsinek néhány üdítős üveget, hátha jól jön még ha kifogy a benzinből, majd vad activity vette kezdetét a menjünk-e avagy sem Lillafüredre témakörben. Amikor már mindenki rajtunk röhögött, és már teljesen kezdtük elveszteni a vita fonalát, akkor a benzinkutas csaj összefoglalta, hogy mi a helyzet, amiből kiderült, hogy Ricsin kívül senki sem akar Lillafüredre menni.
Pétervásárától Bükkszék-Egerbakta tréfás erdei útjai következtek, ahol is volt szerencsém hátulról is megcsodálni elnökünk kanyartechnikáját. Nagyon jól mennek ezek a Hyperek a kanyarokban. Két helyen is majdnem benéztem a kanyart. A fény-árnyék megtréfált, és a napszemüvegen keresztül egyenesnek láttam az utat. Kis híján kisodródtam, de még idejében sikerült megfogni a szitut. Fel is csaptam rögtön a napszemüveget.
Egerbaktán elköszöntünk Ricsitől, majd tempósan felgurultunk Mátraházára, ahol ismét jól bepalacsintáztunk, a világ legjobb lángosozójában/palacsintázójában kajáltunk. Mátraházán elbúcsúzott tőlünk Szdavidson szaktárs a lányával. Újfent megcsodáltuk a legújabb divat szerinti védőruhájukat. (Papucs-póló-rövidgyatya kombó) Ők Kékestető felé vették az irányt. Mátraházáról lefelé valami bringás edzésféle volt. Ez úgy néz ki, hogy megy 1-2 bringás lefelé kb 60-al. Mögötte 1-2 kisteherautó, telepakolva bringákkal. Tépnek lefelé mint állat, lehetőleg középen. A teherautók meg kísérik őket, de nem előznek, csak feltartják a sort. Ha beelőzted valamelyiket, akkor ott egy újabb drótszamaras és a kísérete. Na ez így ment Gyöngyösig. Gyöngyösön tankolás, majd elköszöntünk Endrúztól, a BMW-s barátjától és Sigabitól. Aszódon búcsúzott Robi és a lánya. Aszód után megálltunk a Petőfi forrásnál felfrissíteni magunkat. Elképesztő, hogy ennek a forrás milyen jóízű vize van. Nem kell bele se klór, se semmi. Kifolyik a földből, és kész van.
Pesten aztán CuroeSportivotól és Mihalyzotyától is elköszöntem. Végül fél hétkor már otthon is voltam.
Végig gyönyörű izzasztóan meleg napunk volt. Zsír hangulat, jó arcok. Köszönöm mindenkinek a mai napot! Élmény volt

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a fegyelmezett részvételt. Külön köszönet azoknak akik nem jöttek velünk, de tiszteletüket tették az indulásnál. Örök hálám Sigabinak az útvonalért és az igazi bennszülött felvezetésért. A ceredi szakaszt be fogom építeni a jövő évi Torig túrába, és javaslom, hogy a Pásztó-Sámsonháza-Cered-Pétervására-Egerbakta útvonalat nevezzük el Sigabi futamnak!

A nap hőse Ricsi, akinek végül nem fogyott ki a benzinje, és még üdítős palackot sem kellett használnia. (Legalábbis amíg velünk volt.)
Dicséret Sigabinak a nagyszerű felvezetésért.
Fekete pont. Szdavidson szaktársnak a védőruha hiányáért. (Laciék sem vettek fel a meleg miatt 1 nap, aztán perec lett belőle.)
Intő a Ceredi Monsteresnek, mert nem állt volna meg 10 arany lócitromért sem.

Az útvonal a következő lett:
http://maps.google.com/maps?saddr=Budapest,+H%C5%91s%C3%B6k+tere,+Magyar...