ezazenyimé

Ciao ragazzi!

 Nem tudtam hogy hol zavar a legkevésbé egy élménybeszámoló az idei szezonomról, az elsőről, amit Ducatival teljesítettem...hát itt talán jó lesz, ahogy látom, ez egy eléggé eldugott kis szeglete a honlapnak (ami már látom szép nagy, és modern lett, nekem tetszik, nem tudom kit/kiket kell érte dicsérni, de vegye úgy, hogy megdicsértem)...

 Hát kezdeném ott, hogy mint már leírtam kiskorom óta ducatibuzi vagyok - váó, ez micsoda újdonság ebben a társaságban -, nagy szerelmem mint sokaknak a 916/996/998, de mivel én magam nem tartom annyira jó motorosnak, nem igazán akartam soha egy ilyen kaliberű sportgépet, mert nem nekem készítették a mérnökök...nekem valami könnyebben motorozható és kevésbé kötött, valami freestyle volt az álmom (a Monster jöhetett volna szóba, de valahogy nem volt az igazi, soha nem lett belőle álommmotor számomra)...ezért lett egy időben a KTM Dukeja és a supermoto kategória a kedvencem a motorok terén...aztán jött ugye Mr. Terblanche (maxiriszpekt neki), és az ő agyaszüleménye, 2006ban a 'motard....és ez volt az a motor, amiről nem tudtam pontosan, hogy én ezt akarom, de mikor megláttam, és elolvastam, hogy milyen célra tervezték...hát tudtam, hogy ha valaha veszek egy Ducatit, akkor az majd ez a motor lesz...és ugye tavaly nem is kellett vennem......de ezt meg máshol már leírtam...

Szal álmaim motorján az első út nem volt egyszerű...azt vártam (mivel mindenki a száraz kuplunggal riogatott), hogy majd mekkora bénázások mennek, elindulni se lehet majd a motorral, minden út, egy küzdelem lesz...hát nem...eszméletlen kezelhető volt a motor, már elsőre, rögtön az első pár méter után bíztam benne, és tudtam, itt csak én hibázhatok Ő nem fog...szóval a külsőségek után a motor maga is tökéletes mint szerkezet...pont mint egy Ducati a képzeletemben...azt szerintem mondanom sem kell, hogy kb 500 m után egy apróbb szemtörölgetésre meg kellett állnom, mert férfias vagy nem, de elérzékenyültem a szituban...de ez kb pár mp volt csupán, utána rögtön igyekeztem kitapasztalni a motort...

Ami történt idén az szűk 3000 km volt, egy 1000 kmes szervíz pécsett, és egy esés......semmi komoly, egy parkolóba szerettem volna befordulni, aminek a belső ívére a kocsik nagyon apró kavicsot hordtak fel (amit én a rutintalanságom miatt nem vettem észre)...nagyot is kellett fékeznem, mert későn vettem észre a helyet, meg a kavics is....hiába engedtem el a féket, az eleje már elindult...lábbal próbáltam megtartani, de a kavicson a lábam is kicsúszott...szal borulás jobb oldalra...tükör index kombó leugrott rögtön, meg a fékpedál és a lábtartó alja...de ennyi...aminek nagyon örültem. Egy motorszerelő haverom meghegesztette a kézvédőt, amin semmi, aza semmi nem látszik az esésből, egyedül a fékpedál kicsit ferde, meg a lábtartó aljjáról jött le a festés, de ezeket a tél folyamán megcsinálom/cserélem...

Egyébként a motor minden percét élveztem, és nagyon rosszul vagyok már most, pedig még csak 3 hete tettem le, de a tavasz annyira távoli ábránd.....ja, és persze egy ilyen motor...hát mindenütt megnéztek vele, akármerre jártam...a piros lámpánál átszóló, elismerően mutogató, bológató autósok a motor alapfelszerelésének a részei, meg persze a parkolóban telefonnal fotózók, a járdáról a barátnőjüket leszaró ujjal mutogató srácok is - pedig egy éve én voltam ezen emberek helyében....idén pedig én voltam az, akit irigyelnek...ja, és a kanyarvadász tulajdonságai...apám, besz*rás...nagyon könnyen kezelhető a futómű álom, a fék álom...minden klappol...imádom.......ja, és a barátnőm is imádja, főleg este, a hűvösben, mikor a kipszitől a meleget felhúzza a motor a hátára...

Kösz Ducati!...