Troy's Story 2

Aki az első részt elfeledte, esetleg nem is olvasta, az megtalálja Troy's Story 1 név alatt, a Supebike kategóriában. Sugo, ahol a kis ember mindkét futama pocsékra sikeredett és egyiket sem tudta befejezni. Tehát a debütálás nem éppen csillogással, villogással telt. Majd másfél hónappal a becsatlakozást követően Troy csodát művelt, és nem túl könnyen motorozható Hockenheimringen megszerezte élete első világbajnoki futamgyőzelmét. S annyira belejött a madárcsontozatú kerékpárrajongó, hogy számára nem éppen ismeretlen Brands Hatch-i pályán is nyerni tudott.

Megemlítendő még Assen, ahol a Superbike VB történetének, egyik legizgalmasabb futamát láthatta a nagyérdemű. Bayliss óriásit meccselt Hagával a győzelemért egy félig vizes félig száraz pályán. Viszont Troy pár körrel a vége előtt bukott és visszasétált a depóba. A séta során majdnem szétszedte a mélyen tisztelt publikum. Troy a szenzációs 6.-ik helyen zárta a bajnokságot úgy, hogy 6 versenyen nem ért célba. A jelzés azonban mindenki számára egyértelmű volt. Vigyázat jövök! Következett 2001. A tények már mindenki számára ismertek. Troy Bayliss 6 győzelemmel és 9 dobogós helyezéssel Superbike Világbajnok lett. A kisember, akiben kételkedett mindenki még 2000-ben. Vajon pótolható-e Carl Fogarty, a szupersztár, vajon lesz-e még világbajnok a Ducati stb…? Hisz Bayliss épphogy kikerült a privátversenyek adta amatőr, vad, gyönyörök világából, szinte azonnal a VB kifinomult űrtechnológiával megspékelt profi atmoszférájában találta magát. Talán pont ez segített neki, pont ez a tény miatt nem felejtette el, hogy honnan jött. Segítette átlendíteni a nehéz helyzeteken, mikor Oschersleben-ben motorhibával kiállni kényszerült az első futamban, azonban a második futam végén ismét dobogóra állhatott. Nem engedte Colin Edwards-nak, a címvédőnek, hogy visszaszerezze a trófeát. Úgy gondolta, hogy 2001-ben ez őt illeti. S így is lett. S Troy miután megszerezte a trófeát, átadta magát az érzésnek. Előtört belőle a naturalista, mindig nyerni akaró, őrülten motorozó egykori amatőr énje. Az év utolsó futamára, amelyet Imolában rendeztek, a Ducatitól egy gyönyörű ezüst versenymotort kapott, amelyet az egykori Ducati sztár Paul Smart tiszteletére is készített a sztár. Az újdonsült világbajnok, azonban akkora csatába elegyedett társaival, hogy a futam vége előtt egy óriásit bukott, melynek következtében súlyos sérüléseket szenvedett és a második futamon, már rajthoz sem tudott állni. A csapat ezt látva nem tudta visszatartani a röhögést. Ettől kezdve Bayliss dolga az volt, hogy felépüljön a 2002-es nyitányra. 2002-ben a címvédést tervezett, mind a Ducati, mind pedig Bayliss. Troy ezt mindenkivel szerette volna tudatni, ugyanis az SBK VB történetének legsikeresebb szezonkezdését produkálta. Sorozatban 6 győzelem, amely azóta sem sikerült senkinek. Ekkor mindenki úgy gondolta, hogy Bayliss élete játék és mese. Aztán jött a gonosz Hókuszpók, kinek szerepét ismét a Texasi Tornado, Colin Edwards vállalta magára. A küzdelem ettől kezdve kiélezetté vált. Egymást felváltva nyerték a futamokat. Őrült hajsza folyt a világbajnoki címért. Bayliss Brands Hatch-ben akkorát bukott, hogy megsérült a háta és eltört néhány bordája. Ezután felült motorjára és óriási fájdalmak közepette szerzett egy második, valamint egy harmadik helyet. Majd következett Assen, ahol Bayliss bukott a második futamon, viszont legfőbb riválisa Edwards mindkettőt megnyerte. Egy lehetőség maradt a címvédésre Imola. A rajongók napja volt ez. Óriási küzdelem, s egyetlen versenyző kerülhetett ki győztesként az egész éves harcból. Kanyarról kanyarra előzgették egymást, s nem egyszer egymás mellett kezdték kanyart, melyekből általában így is jöttek ki. Az a nap viszont Colin Edwards napja volt, mindkét versenyt megnyerte, így 2000 után másodszor is világbajnok lett SBK-ban. Bayliss nem volt szomorú, nagy mosollyal köszöntötte rajongóit, akik sírtak. Ő viszont boldog volt, ekkor már a következő cél lebegett a szeme előtt. A MotoGP, és a Desomsedici Ducati. Úgy gondolom a történethez, tartozik, hogy Bayliss és Edwards a mai napig jó barátságban vannak és kettejük küzdelme soha nem fajult el. Mindig korrekt módon viselkedtek a pályán egymással, és ha az újságírók megkérdezték őket, kinek ki a legjobb barátja a mezőnyben, kivétel nélkül mindig a másikat említették meg elsőként.