Ducati Streetfighter menetpróba

Néhány szerencsés alak a múlt éjszakát egy spanyolországi hotelben töltötte az Ascari versenypálya szomszédságában. De mi nem Andalúzia kora tavaszi időjárása vagy a puccos kégli miatt irigyeljük az újságíró kollégákat, hanem azért, mert a Ducati Streetfighter bemutatójára érkeztek. A mákosok!

A srácok valószínűleg ebben a pillanatban is húzzák a gázt a világ egyik legjobb (magán)versenypályájának ragadós aszfaltján, annak a motornak a nyergében, amely a világ legjobb, legbrutálisabb nakedje szeretne lenni.

A Ducati a tavaly őszi Milánói Motorkiállításon rántotta le a leplet a Streetfighterről (SF), amely valóban harciasabb minden eddigi csupasz márkatársánál, és a konkurencia tökeit is nagyon megszorongatja majd, ebben biztosak lehetünk. Nem az elfogultság szól belőlünk (jó, bevalljuk, odavagyunk ezért a mociért), a technikai adatokat és a családfát nézegetve objektív a következtetés, hogy az SF elképesztő gépezet.

A tervezéskor a lehengerlően jó 1098-as superbike adta a kiindulási pontot. Az 1099 cm³-es V2-est ugyan visszatuningolták, „csak” 155 lóerőt ad le 9500-nál, de még így is erősebb, mint a 999R valaha volt. Durva, nagyon durva... Érdekes, hogy a nyomatékgörbe ugyanekkora fordulaton éri el a 115 Nm-es csúcsot. Természetesen a Streetfighterből is lesz extra sportos S verzió, ehhez alapáron jár a Ducati Traction Control nevű kipörgésgátló illetve a Ducati Data Analyser (DDA) telemetria. Az elektronikus kütyük adatai teljesen digitális műszerfalon jelennek meg.

A 1098 térhálós acél csőváza enyhén módosított formában került át a meztelen féltestvérbe. A 64,4 fokos villaszög 1,1 fokkal laposabb, mint a burkolt bátyó esetében, a tengelytáv pedig a hosszabb lengőkarnak köszönhetően 1430-ról 1475 mm-re nőtt. A futómű szokás szerint kétféle lehet attól függően, hogy az alaptípusra adtad be a hitelkérelmedet, vagy kihúztál egy ATM automatát a falból és rámentél az S változatra. Az olcsóbb (értsd: 5 millió forintos) verzió elöl fordított, teljesen állítható, 43 mm-es Showa teleszkópokra támaszkodik; a csicsásabb S (ár: 6,2 millió Ft) ugyanilyen méretű és felépítésű, de titán-nitrid bevonatú Öhlins lábakat kapott.

A feketére fényezett, egyoldali alumínium lengőkarhoz teljesen állítható Showa vagy Öhlins rugóstag kapcsolódhat. A felniknél is felfedezhető némi eltérés, az alapmodell tíz-, az S ötküllős kerekeken gurul. A fékrendszer viszont teljesen egyforma, a brutális lassulásról 330 mm átmérőjű első tárcsák és négydugattyús, radiális Brembo Monoblock nyergek gondoskodnak.

A száraztömeg 169 illetve 167 kg, de a Duki esetében a szárazat annyira szó szerint kell érteni, hogy nem számít bele az akksi, a motorolaj és a hűtőfolyadék súlya sem. Csak azért a szőrszálhasogatás, mert a meghívónkat elkavarták valahol az olaszok. Vagy meg sem akartak hívni?

Mindegy. Srácok, jó motorozást nektek odakint, Spanyolhonban, mi itthon várjuk, hogy kipróbálhassuk ezt a gyönyörűséget. Addig is itt a gyári reklámfilm, vigasztalódjunk ezzel.

És még néhány sajtófotó:

forrás: http://www.tesztmotor.hu/